Solymászat

Pomázi Ágoston –  Solymászat, solymászkutyák

Az agarászat mellett a solymászat a másik ősi vadászati mód, amely hazánkban is igen nagy múltra tekint vissza. Mielőtt taglalnám a solymászkutyák feladatát és használatuk lényegét, tekintsük át a solymászat hazai történetét.
A honfoglaló elődeink már úgy érkeztek a Kárpát-medencébe, hogy meglehetősen magas szinten művelték a solymászatot. Sok írásos és egyéb emlék maradt az utókor számára, ami mind a solymászat magasztos voltára utal. ugyanakkor ezekből az is kitűnik, hogy mindenkor az uralkodó rétegek szórakozását volt hivatott szolgálni. Az igazi ősi solymászat elismert „művészetnek” számított. Sokáig döntő szerepe volt a nagyúri háztartások apróvaddal való ellátásában is.
A középkorban Magyarországon szinte minden nemesi udvarházban tartottak solymászatra alkalmas ragadozó madarakat. Hazánkban a XVI-XVII. században virágzott ez az ősi vadászat. Űzték lovon agarakkal, gyalogosan vadászkutyákkal és azok nélkül.
A vadászatban a vadászfegyver megjelenését követően lassan kezdett háttérbe szorulni – hasonlóan az agarászathoz – a solymászat is. Ez voltaképpen a XX. század elejére végleg megpecsételődött és a klasszikus középkori solymászat végetért.
 Ezzel szinte azonos időben kezdődött a modern solymászat kialakulása. 1930-as években éledt újra a hazai solymászat. Az udvari Vadászati Hivatal gödöllői székhellyel indiai solymászmestert alkalmazott. Ettől kezdve egyre népszerűsödött ez a vadászati mód. A hazai solymászat újjáélesztésének akkori jeles képviselői Bástyai Lóránt és vitéz Galántai Lelovich György voltak.
1937-ben megalakult a Magyar Solymász Egylet, elnöke vitéz Nemeskéri Kiss Géza királyi vadászmester, titkára Nádler Herbert, a solymászmester pedig Bástyai Lóránt. A gyors fellendülésnek a II. világháború vetett véget.1945-ben megalakult a Magyar Solymászok Vadásztársasága.
Az ötvenes évek kezdetén létrehozták a MAVOSz Solymász Szakosztályát, ami 1957-ig funkcionált.
1968-ban ismét a MAVOSz Solymász Szakosztály elnevezéssel alakult újjá a solymászokat tömörítő szervezet.
1971-ben Ragadozó Madár védő és Solymász Szakosztály néven működtek tovább, majd 1974-től a Magyar Madártani Egyesület Szakosztályaként tevékenykedtek.

Mi is valójában a solymászat?

Nem más, mint a vadászmadarak idomítása oly módon, hogy a madár nem a vadász segítője, hanem a vad közvetlen elejtőjeként vesz részt a vadászaton. Ennek szépsége és varázsa abban rejlik, hogy a vadászmadár szabadon repülve – egyes fajokra jellemző módon – ejti el vad zsákmányát. Ennek birtokba vételét követően viszont jutalomfalat ellenében átengedi a solymásznak.
A solymászaton résztvevő vadászmadarak eltérő fajokhoz tartoznak, ebből következik a különböző vadászati stílusuk. Ezek ismerete azért fontos, mert e szellemben választja „vadásztársul” a vadászkutyát is a solymász.
Hazánkban solymászkutyaként leggyakrabban használt vadászkutyafajták a pointer, szetterek, rövid és drótszőrű magyar vizslák, német vizslák és néhány kajtató eb fajta.

Vizsgáljuk meg, hogy az egyéni ízlés mellett mitől függhet a vadászkutyák kiválasztása és munkája?

Elsősorban az határozza meg, hogy a solymász alacsony vagy magas röptű vadászmadárral vadászik. Másodsorban milyen vadra kíván vadászni, illetve az gyorsabb vagy lassúbb kezdő sebességű, mint az alkalmazott vadászmadár.

 

 

 

 

 

 

Vadászat magas röptű vadászmadarakkal

Ezek közé a sólyomféléket soroljuk, amelyekkel kétféle módon vadászhatunk. Az egyik az úgynevezett köröző stílus, azaz szabadon követő pedzés. Ennek lényege, hogy olyan vadnál célszerű alkalmazni, amelynek kezdő sebessége nagyobb mint a sólyomé.
A szabadon követő vadászatot megelőzi a madár leszerszámozása, vagyis a solymász a lábszíjról leoldja a pórázt és a forgókarikát. A madarat felsapkázva ökölre veszi és kutyáját keresni küldi. A magas röptűeknél a kitartóan álló vadászkutyákat célszerű alkalmazni. Erre azért van szükség, mert amikor a kutyaszárnyas vadat talál és azt megállja a solymász a madarát lesapkázza, majd ökölről a kinyújtott kar előrelendítésével röpíti. Ez a művelet és mire a madár támadó pozícióba kerül, sok időt vesz igénybe. Eközben a kutyának folyamatosan állni kell a vadat.
A rejtőző szárnyas vadat mindig a solymász rebbenti fel, de csak akkor, amikor a sólyom megfelelő magasságba kerül és a vadász mögül a vad irányába repül. Ekkor a solymász a gyakorláskor megszokott hívó hangot hallatva, felrebbenti a lapuló szárnyast. kutyája ekkor azonnal hasal és helyben marad.

 

A felszálló fácán vagy fogoly észre véve a támadó sólymot, minden energiájával a menekülésre koncentrál és igyekszik fedezékbe kerülni. A vadászmadár azonban hatalmas sebességgel zuhan a kiszemelt áldozatra, amelynek nem sok esélye marad a túlélésre.
A zsákmány elejtése kétféle módon történik sólymok esetében. Az egyik, amikor magasból zuhanva támad. Ilyenkor „lerúgja”, vagyis az áldozat fölé érve hátulsó lábujjaival gerincen rúgja oly erővel, hogy törött gerinccel, bénán zuhan a földre. Eközben a sólyom egy kört tesz, majd a földön lévő zsákmányra száll és lábaival megragadja azt.
Amennyiben még szükséges, úgy csőrével elharapja a vergődő fácán nyakát. A teljes birtokba vételt követően a solymász kesztyűre veszi madarát, miközben ujjai között a sólyom megtalálja a jutalomfalatot. A ceremónia közben a solymászkutya helyben marad és türelmesen várja a behívó parancsot. A kutyának közömbösen kell viselkedni a madárral és a zsákmánnyal szemben egyaránt.
A jutalomfalat elfogyasztása után a madárra felkerül a sapka és a solymász öklén pihen.
Szabadon követő pedzéssel, magas röptűekkel fácánt, foglyot, szarkát, réce féléket és varjú féléket lehet vadászni.
A másik vadászati stílus a kézből eresztés, más szóval sapka alól való dobás. Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a zsákmány állat kezdő sebessége kisebb mint a sólyomé. Ennek lényege, hogy a madárról a bőrsapkát csak akkor veszik le, amikor a kutya megállta a vadat és a solymász felrebbentette azt. A sólymot a menekülő vad után dobja.
A felreppentett fácán, fogoly vagy más szárnyas kétségbe esetten próbál felfelé emelkedni, nyomában az üldözővel. A sólyom a zsákmány fölé próbál emelkedni, hogy azután zuhanva elejtse azt. Általában egy idő után a vadászmadár úgy tesz mintha abba hagyná az üldözőst, irányt változtat. Az üldözött kimerülve kezd leereszkedni és így elmenekülni. A sólyom ekkor ismét támad és amikor jó pozícióba ér a zsákmányt a levegőbe megragadja és vele együtt landol a földre. Eközben a solymászkutya a vad kelésekor azonnal lehasal és mindaddig ott marad, míg az események zajlanak és a vezetője be nem hívja. A solymász madarát a szokásos módon kesztyűre veszi és jutalmazza. A zsákmányt aggatékra, vagy tarisznyájába teszi. Ezt követően behívja kutyáját és kellően megdicséri.
Ez a zsákmányolás másik módja, amelyre az előzőekben már utaltam.

Vadászat alacsony röptű vadászmadarakkal

E csoportba tartoznak a héják és a karvaly. A héjára jellemző, hogy vele minden fogatható, amit le tud gyűrni. Általában a hím egyedekkel fácánt, foglyot, récét, varjú féléket és üregi nyulat, míg a tojókkal a felsoroltakon kívül még mezei nyulat is fogathatnak.
A vadászat ezekkel a fajokkal is kétféle módon történik, hasonlóan a magas röptűekhez.
A szabadon követés eltérő a sólyométól. Itt a héja fáról-fára szabadon repülve követi a solymászt és a kereső kutyáját. E vadászati módnál kedveltebbek és hasznosabbak a közel kereső vizslák, de nem ritkák a kajtató ebek sem. Ezek közül elsősorban a spánielek vagy a fürjészeb.
A fasorban kereső kutyaelöl kiperdülő nyúlra biztosan „vág” a fán figyelő héja.
A szabad területen, szántáson mezei nyúl vadászatához nem feltétlen szükséges a vadászkutya.
A mezei nyúl elejtése a héjának nem kis feladat. Nagyságra, erőre komoly ellenfél, ezért a solymásznak a madár indulásával azonos időben futva kell követni a „párost”, hogy mire a héja rávág a nyúlra és megkezdődik a küzdelem közel legyen és segítsen, mert ellenkező esetben súlyos sérülést szenvedhet a madár.
A héja is röpíthető kézről. Itt előnyös a kajtató kutyák és a közel kereső vizslák alkalmazása /pl. spánielek, kontinentális vizslák/. A rejtőző vadat a kajtató ebek felverik, ezt követően a sapka levétele után indul a héja.
A vizslák állják a felkutatott vadat, a solymász kitapossa és ezzel együtt röpíti madarát. A vizslának a vad kelésére hasalnia kell, míg a kajtató ebeknek a héja röpítését követően a vad követése tilos, helyben kell várakoznia.
Bármilyen vadászkutyát alkalmaznak solymászkutyának a solymászaton csak megfelelő vizsga letétele után vehetnek részt, az 1996. évi LV. törvény értelmében.
Ennek szellemében került kidolgozásra a Magyar Solymász Egyesület és az Országos Magyar Vadászkamara szakemberei közreműködésével a solymászkutyák vadászati alkalmassági vizsga követelmény rendszere.
A solymászaton, mint különleges vadászati módnál alkalmazott vadászkutyák alkalmassági vizsgáját természetes környezetben, valós vadászati körülmények között kell megrendezni. Minden vizsgázó solymászkutyavadászaton, külön-külön kerül elbírálásra.
 

A feladatok leírása, értelmezése

1. Irányíthatóság, engedelmesség. /6/

A feladat elbírálása a teljes vadásznapon történik. A solymász kéz és/vagy hangjelére azonnal reagáljon és hajtsa végre a kapott parancsokat. A vezethetőség a solymász és kutyája közötti együttműködés alapja, így mindenkor beszámít az engedelmesség megítélésébe. A vezethetőség fejezi ki a solymászkutya irányíthatóságát, az állandó kapcsolat tartást, ami nélkül nem lehet eredményesen vadászni. Az engedelmesség a jó kiképzés fokmérője, előfeltétele a vadászati használhatóságnak.

2. Láb mellett követés vezetéken és szabadon. /5/

Vadászat közben jellemzően csak egy kutya van munkában. A többi résztvevő eb haladjon vezetője mellett vezetéken vagy szabadon. Ezt a feladatot csoportosan a hajtásban kell végrehajtani és elbírálni. Vadászat közben bármelyik kutyát vezetőjének, a bíró kérésére menet közben előre kell tudni küldeni és bármikor behívhatónak kell lenni. Követelmény a más kutyák munkájával szembeni közömbösség.

3. Helyben maradás, elfektetés. /5/

normaidő min. 5 perc
A vadászkutyát szabadon kell elfektetni, csak a nyakörv maradhat rajta. Helyben maradási parancs adható, ezt követően a kutyavezető és egy bíró úgy távolodik el, hogy a kutyalátóköréből kikerüljenek. A kutyának 5 percig csendben helyben, fekve kell maradni. A normaidő elteltével vezetője és a bíró rejtekéből előjön és a kutyához megy. Az eb csak vezetője parancsára kelhet fel.

4. Előre küldés, fektetés távolról. /8/

A kutyát vezetője előre küldi cca. 30-40 m-re, ott síppal, hang vagy karjellel fekteti. Majd a bíró kérésére tovább küldi a kutyát keresésre.

5. Behívás, megállíthatóság. /10/

Keresés közben a kutyavezető /síp, hang, karjel/ parancsára a kutyának meg kell szakítania az addigi tevékenységét és helyben kell maradnia ülve, állva vagy fekve. Ezt követően néhány másodperc elteltével a vezető behívási parancsára az ebnek lehetőleg vágtában kell vezetőjéhez menni, várva a további parancsot.

6. Keresési stílus, tempó, kitartás. /15/

Keresés alatt gyors, kitartó, módszeres meghatározott terület lekeresését értjük. A keresés lehetőleg „magas orral”, de mindig az orr jóságával arányos sebességgel történjen. A kutya keresési stílusának mindenkor alkalmazkodni kell az adott szélirányhoz, szélerősséghez, a növényzethez, domborzati és terepviszonyokhoz. A stílusnak tükröznie kell az állandó szisztematikus találni akarást. Kívánatos, hogy a vadász előtt mindkét oldalra cca. 50-100 m-t kilengve haladjon és ne hagyjon ki a keresésből területrészeket. A vadászkutya tempója mindenkor alkalmazkodjon a területi és környezeti adottságokhoz és az orr jóságához. A vad kihagyása súlyos hiba. A gyorsaság nem kerülhet előtérbe az orr jóság rovására. Mindenkor a vad megtalálása az elsődleges cél.
A kitartás lényege, hogy a vadászat során amíg a keresés tart azonos ambícióval, lendülettel keressen illetve akarjon vadat találni.
Hibák: céltalan rohangálás keresés közben, kihagyott területrészek, kihagyott vad és ennek betudhatóan az orrjóságnak nem megfelelő gyorsaság.

7. Vad jelzése, vadmegállás, kitartás az állásban. /15/

A vad jelzése történhet „ráhúzással”, „vadmegállással” és „utánhúzással”. A vad észlelését a vadász madár alatt dolgozó vadászebnek jól látható módon kell vezetője tudtára hozni. Vadmegállás alatt értendő, amikor a levegőből vett szaganyag alapján a vadászeb pontosan és határozottan érzi a vad tartózkodási helyét. Ilyenkor szoborrá merevedve, orrát a vad irányába tartva áll mindaddig, amíg a vad „kitart”, illetve a vadász madár támadó helyzetbe nem kerül. Kitartás az állásban azt jelenti, hogy a vadászkutya türelemmel vár mindaddig, míg vezetőjétől más parancsot nem kap, vagy a rejtőző vad el nem mozdul.
Hibák: rövid állás után a vad kiverése, gyors rá, -vagy után húzás eredményeként vad felkeltése, „hamis állás” amikor a friss vadnyomot stabilan állja, vad kihagyása.

8. Viselkedés vadkelésre. /10/

A vad felrebbenésére vagy kiugrására a solymász eb maradjon helyben /kívánatos a hasalás/. Amennyiben a kelő vadra „beugrik”, az eb nem kaphat maximális pontszámot. Többszöri parancsra sem „áll le a vadról”, 0 pontra kell értékelni a feladat végrehajtását. Amikor a kutya a vad űzéséből behívhatatlan és 5 percen belül nem tér vissza gazdájához, a vizsgából kizárandó.

9. Közömbösség a vadászmadárral és a zsákmánnyal szemben. /10/

A solymász eb soha nem zavarhatja vadászat közben vagy pihenéskor /ülőfán/ a ragadozó madarat. Nem mutathat támadó magatartást a zsákmányt birtokló vadászmadárral szemben sem. Minden formában közömbösséget kell tanúsítania. Ezzel ellentétes viselkedés kizárással jár.

10. Orrhasználat keresés közben. /10/

Abban jut kifejezésre, hogy a vadászkutya maximálisan figyelembe veszi a szélirányt és a szélerősséget, a terepadottságokat. A tempót mindenkor az orrjóságához szabja. Keresés közben forduláskor vegye figyelembe a szélirányt, vagyis széllel szembe forduljon. Az ettől eltérő viselkedés mind hibának számít, amit az értékeléskor csökkentő tényezőként kell figyelembe venni.

11. Orrjóság. /15/

Lényeges a megbízható orrjóság. A bizonytalankodás, a hamis állás félrevezeti a vadászt és fölöslegesen hozza „vadászkész” állapotba a vadászmadarat.
Az a vadászeb amelyik – figyelembe véve a környezeti tényezőket – vízszintesen hordja keresés közben az orrát jobb orral bír, mint amelyik a „földet túrva” keres. Bírálatkor figyelembe kell venni a friss vadnyom jelzésének milyenségét és a rejtőző vad jelzésének távolságát. Minél nagyobb távolságról jelzi a vadat, annál jobb az eb orra.

12. Vezetővel tartott kapcsolat. /10/

A solymász eb kereső munkáját önállóan végezze, de állandóan tartson kapcsolatot vezetőjével, hogy ha szükséges korrigálhassa a kutya munkáját. Amennyiben a kutya kikerül vezetője hatásköréből, „0”-s osztályzatot kap. Fékezhetetlenség esetén a vizsgából kizárandó.

A vizsgán kizáró hibának minősül:

– agresszivitás más kutyákkal vagy a vadászmadárral szemben.
– sorozatos parancs megtagadás, ellenszegülés.
– fékezhetetlenség, vadűzés.
– a zsákmányát birtokoló vadászmadártól a zsákmány megszerzésére utaló magatartás.

Szólj hozzá

E-mail címed nem lesz publikus. A *-al jelölt mezők kötelezőek.

© 2023. Retriever Vadászkutya Egyesület – Minden jog fenntartva!