Nos, gondold végig, miért is vetted magadhoz ezt a kölyköt! Társnak, vagy azért, hogy nézhesd, amint valaki más kutyájával rohangál a parkban?
Adam Spivey
Mindig kíváncsi érdeklődéssel veszem a kezembe az újabb és újabb kutyás regényeket, ifjúsági könyveket, novellákat és szakmai köteteket. Lassan két évtizede ez a hivatásom. Vadászkutyákat képzek, nevelek, tenyésztek, nemesítek, felnevelek, jó útra térítek. Eleinte a vizslák világában kerestem az utamat, majd áttértem a munkavonalú labrador retrieverek világába. Jelenleg pedig Adam Spivey kutyakiképzős gondolataival ismerkedtem.
Nagyon tetszett a kezdés, ahol kiemeli, hogy a kiskutyának nem csak szeretetre van szüksége, hanem következetességre és iránymutatásra. Ha nincs belefektetetett munka, abból nem lesz egy fegyelmezett, jól nevelt felnőtt kutya, csupán egy felnőtt kutya, csupa rossz szokással. Tehát nem, nem csak szeretetre van szüksége. Bólogattam a kutyapelenkával kapcsolatos NEM-re, hiszen én is rengetegszer elmondom a jelenlegi és jövendőbeli gazdiknak, hogy milyen káros átmenet és hátráltató tényezője a tényleges és végleges szobatisztaságra nevelésnek a pelenka. Azt jelzi a kutyánk felé, hogy a lakáson belül végezze el a dolgát, hiszen oda helyeztük el a pelenkát, ahová “lehet”.
A szerző kutyakiképzési módszere a kézből etetésre épül és csakis, kölyökkortól kezdve nyersetetést alkalmaz, amely szemlélet a lehető legtávolabb áll tőlem. Nem hiszek a nyers etetésben, abban pedig méginkább nem, hogy attól alakulna ki a kettőnk közti kapcsolat, hogy kézből eszi meg a napi ételét. Ráadásul folyamatos ingernek van kitéve a kutya gyomra, hiszen egész nap eszik, nem megadott időpontokban, mert a feladatokért kapja meg az ételt a teljes nap folyamán. Nem értek egyet, de tovább olvastam.
Tetszik a következetesség ismételt kiemelése, a szemkontaktusé, a határok és a napi rutin hangsúlyozása. Az, hogy ne hagyd abba, ha nem megy, mert a “még nem megy” is a folyamat része. Anélkül nem elérhető a “már szuperül megy”.
A kölyökkutya hosszúvezetékes képzésénél is bólogattam, hiszen szabadon azt tesz a nyers, jóindulatú, képzetlen kölyök, ami éppen, akkor eszébe jutott. Ne bízzuk a véletlenre az aznapi kapcsolatépítésünk sikerét. Ha megtehetjük, menjünk biztosra.
Egy fontos gondolattal kiegészíteném a könyvet, miszerint sose hazudjunk a kutyának. Ne dicsérjünk rá olyan cselekedetére, amit a későbbiekben elutasítunk. Vegyük komolyan az érzéseit. Ha felhívjuk a fotelre, ágyba, kanapéra, azt azzal a felelősséggel tegyük, hogy oda onnantól az élete során szabad a feljárás. Jól átgondoltuk? Hólatyakosan is? Tiszteljük meg a következetességünkkel. Ne zavarjuk össze.
Egy kölyökkutya tréningje legyen felszabadult, boldog, változatos, sikeres, rövid, pozitívan záródó és életkedvvel teli, amit ő játéknak él meg, miközben a színfalak mögött sok hasznos dolgot tanul. Ismerjen meg minél több új helyet, szagot, látványt, ne érje rossz élmény, sikertelenség, mert mindez a kapcsolat minőségére nyomja rá a bélyegét.
Ha hagyunk egy kölyökkutyát a korlátlanság táptalaján más kutyákkal, a szocializáció címszavával folyton őrültködni, ahol a határokat már nem mi, hanem ők szabják meg, csupán azt érjük el, hogy egyre inkább a kutyák lesznek a barátai. Hiszen ott a maga ura, ő dönt, nincsenek fegyelmi korlátok. Igen egyszerű módon felmérhető, hogy milyen a kapcsolatunk a kutyánkkal: ha egy ehhez hasonló nagy játékból a nevén szólítva behívjuk, rögtön otthagyva őket, minket választ? A gazdája szava a legerősebb hívószó?
Ha az emberhez hasonlítjuk őket, antropomorfizáljuk, emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel, így folytonos zsákutcába kerülünk. Korántsem emberek. Nem kevesebbek nálunk, se nem többek, egészen egyszerűen kezeljük a tényt: nem emberek. Bánjunk velük ehhez méltóan.
Ne azért legyen fegyelmezett kutyád, hogy a barátoknak mutogasd a trükköket, hogy a lábadra teszi a lábát, és “látod, milyen jó a mi kapcsolatunk?”, hanem azért mert az életét is megmentheti, ha bármilyen szituációban behívható vagy megállítható, ami valóban az életét jelentheti.
Egy olyan kutyás könyvet olvashattam, amiben számos okos gondolat volt, illetve számos olyan, amivel szakmabeliként nem értettem egyet. Egy további fontos gondolatom, hogy a szerző általánosságban beszélt a kutyákról. Nem specializálódott egyik fajta felé sem, hanem mindenféle kutyafajta életéből „csipeget”, ami számomra a konkrétumok megfoghatatlanságát és az elmélyülés elérhetetlenségét igazolja. Azonban örülök, hogy elolvashattam, mert amiket kiemeltem, azok fontos és értékes gondolatok voltak.
Joó Katalin
Aki kölyökkutyát nevel, annak legfontosabb a türelem és az ismétlés. Szánj rá időt, hogy mindazt, amit otthon már gyakoroltatok, ezeken az új helyeken is gyakoroljátok. Ne gügyögj neki, ne simogasd meg, és ne is vedd fel, ha úgy látod, hogy fél!
Adam Spivey